A befalazott

Ez a legelső önálló kötete válogatás eddigi életművéből. Az írások sora a szubjektív hangsütésű, metafizikus-szürreális nyitó- és zárónovella között teljes pályaívet rajzol fel. A kötet két tragikus mélységű, klasszikusan kidolgozott hosszabb elbeszélése, a Robinson és A befalazott mellett sajátos gondolatvilágú és stílusú esszéket foglal magában. Ezeket az esszéket az - egyébként a szerző fordításában megjelent - Jakob Böhme gondolkodásából kiinduló spekulatív misztikának és a magyar nyelv gyökeréig leásó, távolról Heideggerrel rokonítható egzisztenciális etimológiának az ötvözete jellemzi. Isztray Botond munkásságában Hermann Brochéhoz és Hamvas Béláéhoz hasonló szervességgel fonódik egymásba elmélet és széppróza. Bravúros nyelvi szövésű, tiszta szerkezetű elbeszélései bölcseleti mélységet tárnak fel, filozófikus esszéi pedig hol bújtatott, hol nyilvánvalóbb történetet rejtenek. Minden írása egyetlen keresés ki nem hűlt lenyomata: "Nem ismerem a válaszokat. A válaszok a kérdésekben vannak, mert bennük van a forrongás, a sejtés, a várás, bennük van az élet látása."