Éjszakai rohanás

Megfordultam, hogy átmásszak a szerkocsin, és segítsek Langleynek, de a mozdony tetejéről a túloldali ajtón beugrott Husszeini, és az arcomba rúgott. Azonnal hátrazuhantam volna a kerekek alá, ha a gyakorlott katona ösztönöm nem rántott volna félre az utolsó pillanatban, úgyhogy a csizmája csak súrolta az arcomat.
Majdnem kifordultam a levegőbe, de végül sikerült megkapaszkodnom az egyik korlátban, és felhúztam magam. Kissé ügyetlenül vettem elő a pisztolyt a bal kezemmel, mert a jobbal még mindig kapaszkodtam.
Husszeini az irányítópulthoz lépett, és meghúzta a fékkart. Valami ösztön sugallatára megfordult, sötét arcában szinte lángolt a tekintete. De ekkor már elkésett. Lőttem egyet a jobb vállába, a nagy sebességű golyótól megpördült maga körül, azután a masodik lövésem a hátán találta el, amitől fejjel előre kizuhant a sötétbe.