Blaise Pascal avagy a francia szellem

Jacques Attali, aki a Világbank elnökeként szerzett hírnevet magának, sikeres és termékeny író. Az első nap a halálom után című regénye nálunk is nagy feltűnést és figyelmet keltett; szinte évenként megjelenő globális témájú eszmetörténeti, filozófiai műveivel – amilyen ez a legújabb, hatalmas lélegzetű Pascal-monográfia is – mindeddig még nem találkozhatott a magyar olvasó.Attali módszeresen, kronologikus sorrendben követi végig Pascal életét, ha szükséges, rövid történelmi vagy kultúrtörténeti kitérőket téve, és természetesen úgy, hogy közben bőségesen idézi az életművet, elemzi a zseniális gondolkodó írásait. Pascal élete hihetetlenül izgalmas; e tudományos szempontból is igen alapos, ám egyúttal remek történelmi regénynek is olvasható könyv legnagyobb meglepetése pedig éppen az, hogy Pascal életét eddig nem ismertük, illetve csak homályos és téves képzeteink voltak róla.Bármilyen furcsa, effajta átfogó monográfia egyébként sem született még Pascalról – talán mert még nem akadt olyan sokoldalú elemző, akit a pascali életmű irodalmi, fizikai-matematikai és teológiai vonatkozásaiban egyazon jártasság vezérelt volna –; magyarul pedig a Pascal-életműnek csak kis része olvasható. Hiányt pótló könyvében Attali lenyűgöző intelligenciával és tárgyismerettel, izgalmasan és lényeglátóan tárja az olvasó elé a legszövevényesebb kérdéseket is."Volt egyszer egy ember, aki csíkok és karikák segítségével megteremtette a matematikát; tizenhat évesen oly tudós értekezést írt a kúpszeletekről, aminő az ókor óta nem született; tizenkilenc évesen géppé szerkesztett egy tudományt, amely addig csak az értelemben lakozott; huszonhárom évesen kimutatta, hogy a levegőnek súlya van, s ezzel eloszlatta az addigi fizikatudomány egyik nagy tévedését; abban a korban, amikor mások még csak éppen eszmélnek, végigfutván a humán tudományok körét, rádöbbent semmi voltukra, s gondolatait a vallás felé irányította; s attól fogva mind a haláláig, nyomorékon és kínok közt érkezvén harminckilencedik évébe, rögzítette azt a nyelvet, amelyet Bossuet és Racine beszéltek, mintát adott a tökéletes szatírára s az elsöprő érvelésre; végül nyavalyái rövid szüneteiben elvonatkoztatás útján megoldotta minden idők egyik legnehezebb geometriai kérdését, és közben olyan gondolatokat vetett papírra, melyek éppannyira Istentől, mint embertől valók. Ezt az ijesztő géniuszt Blaise Pascal-nak hívták.” Chateaubriand