Válogatott írások

Jancsó Benedek a háromszéki Gelencén született 1854-ben. Erdélyi gimnáziumi tanulmányait követően 1878-ban a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Már vidéki (pancsovai és aradi) tanári időszakában számos irodalmi, nyelvészeti, nyelvtörténeti és nevelésügyi értekezés jelent meg tőle. 1887-től Budapesten lett középiskolai tanár. Mivel folyamatosan azt látta, hogy a román irredenta veszélyt senki sem veszi komolyan az országban, cselekvésre szánta el magát.
Élete utolsó pillanatáig dolgozott. Akik közelről ismerték, azt írták róla, hogy nem vált megkeseredett emberré pedig jó oka lett volna rá, hiszen ő idejében figyelmeztette a politikai osztályt a nemzetiségi veszedelemre. "Megpróbáltatásaim között legfájdalmasabb az a tapasztalatom volt, hogy életem legfőbb törekvésének célját: a románság részéről jövő veszedelem iránt való köztudat felébresztését nem sikerült a közvéleményben elevenen ható erővé tennem" - írta egy helyütt.
A román nemzetiségi kérdés apostolának munkái, bár 1930-ban elhunyt, időtállóaknak bizonyultak. A kommunizmus évtizedei alatt csak titokban lehetett olvasni alapvető műveit (melyek sértették a szocialista román nép érzékenységét), de úgy érzem, hogy az elmúlt negyedszázadban sem vált annyira ismertté ahogy az ő idejében fogalmaztak volna a művelt olvasóközönség körében, mint ahogy azt megérdemelné. Igaz ugyan, hogy a Jancsó Alapítvány 2011-ben kiadta a Jancsó Benedek emlékezete című tanulmánykötetet, majd 2013-ban egy Jancsó Benedek breviárium-ot, de azt hiszem, őt még mindig nem olvassák elegen. Itt az ideje, hogy ez megváltozzék!