Jane Eyre

A könyv 80%-ban nagyon tetszet, de 20% sajna nagyon kilóg a sorból. Késöbb, a könyv elolvasása után tudtam meg, hogy a nekem tetsző 80% életrajzi ihletésű volt, így azért volt olyan hiteles leírás. A legnagyobb hibájának a véletlenek valószínütlen sorozatátban látom. Ez túlságossan valószínütlené teszi aművet. Na de az a bizonyos 80%(!), ami felülmúlhatatlan élményt nyújt és igazán érdemessé teszi, hogy elolvassuk ezt a könyvet. :)

Imádtam olvasni ezt a könyvet. Egy felesleges (unalmas) sora sincs, a történet bár nem a legvidámabb, mégis kedves, sokat mond az önzetlenségről és a saját erőből való talpon maradásról. Ez a könyv úgy jó, ahogy van - lélekedző, jó irányba - szerintem.

Kamaszlány koromban olvastam először, és azóta még vagy tízszer. Egyszerűen imádom. S kedves olvasótárs, szerintem kell hozzá az a 20 % kicsit valószerűtlennek tetsző rész is. Azért (is) olvasunk regényeket, mert a történet, ami elénk tárul, nem mindennapi.

Sok mai ember tanulhatna J.E.-től. Van, amikor jobb elfogadni sorsunkat. Nem kell mindig késsel és puskával rohangálni, nem kell feleslegesen megsérteni mindenkit, ha valamit el szeretnénk érni. A (jóértelemben vett) nagylelkűség és igazságosság többet ér. Ja! És ki e felejtsem a kötelességtudatot is sorból. Ehhez a Wildfell asszonya-t ajánlom, szintén Bronte-tól. Lenyűgöző!

Nagyon tetszett állítólag filmet is készítettek belőle.

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Annyira izgalmas, egyszerűen nem lehet letenni. Az igényes stílus pedig csak hab a tortán.

Nagyon-nagyon jó ez a könyv! Érzelem, szeretet, kaland, minden ami kell megvan benne! Ajánlom!

Egyszerűen nagyszerű!!!

A Jane Eyre remekmű. Sokszor kiolvastam, de azóta sem tudom letenni. Az egyik legszebb és legmeghatóbb történet. Nem csoda, hogy az első - természetesen angliai - kiadása óta eltelt 160 év alatt népszerűsége nem csökkent. A mű a ragaszkodás és a kitartás példáját állítja mindenki elé. Olyan értékeket vonultat fel, amelyek eltűnőben vannak. Noha az írónő a korabeli angol társadalmat, s annak merev konvencióit kritizálja, a mű mégis halhatatlan és időtálló.

Nagyon jo ez a kony es meghatptt!Minden benne van ami csak kell,es ahogy beleneztem nem tudtam letenni.Nagyon Tanulsagos!

A legjobb könyv, amit valaha olvastam. Akárhányszor elolvasom, mindig ugyanolyan lelkesedéssel, ugyanolyan érdeklődéssel olvasom. Imádom az ilyen könyveket, de szerintem tagadhatatlanul ez a legjobb az összes szépirodalmi mű között. Meg merem kockáztatni, hogy még a Büszkeség és Balítéletnél is jobb... :))

Ez a könyv volt először a kezembe, amit elolvastam kb. 12-13 éves koromban. Azóta nem telik el olyan év, hogy ne olvasnám újra, ez a könyv nagyon sokat formálta a személyiségemet.. Most 16 éves vagyok, és imádom az irodalmi könyveket, és kijelenthetem, hogy ezt a Jane Eyre-nek köszönhetem!

Szerintem minden idők legszebb, legmélyebb, legmegrendítőbb szerelmi története. 15 évesen olvastam először, már akkor beleszerettem a könyvbe és persze Rochesterbe is, emlékszem nagyon szerettem volna ha megfilmesítik. Azóta láttam az összes filmváltozatot, egyik sem volt szerintem még csak köszönő viszonyban sem a könyvvel, míg a You tube-on rá nem akadtam a BBC 1983-as változatára Timothy Daltonnal aki életre keltette Rochestert. A filmben a párbeszédek szóról-szóra úgy hangzanak el mint ahogy a könyvben , mindez tetézve Timothy fantasztikus hangjával. Timothy Dalton tiszteletet parancsoló,magabiztos,tekintélye van, rendelkezik v-mi egyéni varázzsal, és kitűnően játsza a félelmetes, szigorú, sötét, arrogáns melankolikus Thornfiels Hall urát.. Ő az egyetlen színész aki képes volt visszaadni Rochester keménységét, szinte sértő szemtelenségét, kedvetlenségét,melankóliáját, hangulat változásait, magányosságát,arisztokratikus modorát mint ahogy a humoros oldalát, gyengédségét és a mély, őrjítő szerelmét Jane iránt. Még Rochester messzemenő és komplikált gondolatai is abszolút természetesnek és igaznak hatnak az ő előadásában. Véleményem szerint a tűz utáni részt, amikor megfogja Jane kezét és nem akarja elengedni ő tölti meg élettel. Szinte parázslik körülöttük a levegő, én legalább is lélegzet visszafogva néztem és szinte sajnáltam, hogy nem ölelte magához. Az elmaradt esküvő után szinte fájdalmasan élethűen adja vissza Rochester gyötrődését, kínját, szívszorító kétségbeesését amikor rájön hogy Jane elakarja hagyni őt és azt a mindent elsöprő, őrjöngő, már-már őrület határán lévő erőfeszítését, hogy visszatartsa. Én úgy éreztem és azóta akárhányszor megnézem a filmet újra és újra, hogy Rochester kisétált a könyv lapjairól és életre kelt Timothy Daltonban. Ma már nem tudom úgy olvasni a könyvet, hogy ne az ő hangját hallanám a párbeszédeknél, vagy ne ő testesítené meg Rochestert .