A kassai Szent Erzsébet-dóm

Árpád-házi Szent Erzsébet, a 2007-ben születésének 800. évfordulóját ünneplő szent királyleány, II. András királyunk és merániai Gertrúd leánya, IV. Béla húga. Sárospatakon született. Négy évesen eljegyzik Türingia leendő grófjával, Hermannal. A gyermek Erzsébet a türingiai udvarban nő fel. Hermann öt év múlva meghal, ekkor a nála hét évvel idősebb, másodszülött fiú, Lajos jegyese lesz. 14 éves, amikor hozzámegy Lajos grófhoz, 15 évesen szüli meg a fiát, két éven belül az egyik, majd egy év múlva másik leányát, és már özvegy, amikor a harmadikat. Ájtatossága - a férjét kivéve - elidegenített mindenkit környezetéből. A szegényeken ott segít, ahol tud, az 1225-ös éhínség idején felnyittatja a magtárakat, és naphosszat sütteti és osztja a kenyeret az éhezőknek. Wartburgban kórházat alapít a bélpoklosoknak, maga is részt vesz az ápolásukban. Nem veti meg a fizikai munkát, böjtöl és sanyargatja a testét. Szerelmi házasságuk tragikusan rövid ideig tartott. Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indul, de még útközben megbetegszik és meghal. Az özvegynek Lajos oltalma nélkül nincs maradása. 1228-ban gyermekeivel együtt elhagyja a wartburgi várat, és Marburgba költözik. Hátralévő éveiben nagy szerepet játszik Marburgi Konrád ferences szerzetes, az első német inkvizítor, akit a pápa javasolt Erzsébet gyóntatójának, és akinek az asszony még Lajos életében engedelmességi fogadalmat tett. Özvegyi javaiból Erzsébet ispotályt rendez be Marburgban, s ott szolgál a ferences harmadrend szürke ruhájában, mint betegápoló. Gyermekei nevelését átengedi az őt őrültnek tartó rokonságnak. Vagyonát megtartja, de csak azért, hogy szétoszthassa a szegények között. Pedig választhatná a hatalmat, pompát és a csillogó udvari életet. II. Frigyes császár megkéri a kezét, de elutasítja. 1231-ben 24 évesen maga is megbetegszik, november 17-én meghal. Marburgban temetik el, és már halála után négy évvel, 1235-ben szentté avatják.