A szökés gyakorlása

Szabadulási gyakorlatok valójában. Alakváltási kísérletek, a névvel azonosnak látszó személy elrejtése. Menekülés tehát az életből az írásba, az írásból az életbe, ahogy kell,ahogy szoktuk.Elődöktől, hatásoktól, egyebektől, mintha lehetne. Nyelvtani személyekben tükröződöm vissza, és szövegtükrökben sokszorozódom meg. Miközben persze a játék komollyá válik. Vér és verejték. Mivel azonban nincs hova menekülni, így, természetesen, vissza az elődökhöz, vissza a szöveghez, a szavak, a mondatok, a tükör mögé.Azokba a repedésekbe, melyektől az arc élővé válik az időben. Nem a csillogó felület viszszatükröződésére koncentrálni, hanem a rozsdafoltok poétikájára, melyek mögött el- és előtűnik az ember, aki ír. Akárhogy is, él, létezik.Tisztában van vele, hogy volt idő, mikor éppen e versek által. Ne nevess hát ki, kedves olvasó, naivitásomért, hisz már te is kezedben fogod a könyvet. Rajtad áll, hogy a szétfutó szálakból melyiket húzod ki, követed fonalként, abban a reményben, hogy a másik végén én vagyok. Vagy egy másik Én.