A viselkedés mint a fejlődés hajtóereje

Piaget elsősorban mint pszichológus vált világhírűvé, jelen munkájában viszont más oldalról mutatkozik be. Már fejlődéslélektani kísérleteiben megcsodálhattuk a tényeknek, történéseknek, a logikai mérlegelésnek kristálytiszta kezelését, mostani esszéjében viszont nagy elméletek, nagy genetikusok álláspontjainak újragondolásával közelíti meg az evolúció jelenségét. Azt a szövevényes okozati rendszert vizsgálja, mely az élőlények differenciálódását hozta létre a törzsfejlődés folyamán. Az öröklött belső feltételek és az új formára dinamizáló külső hatások egyszerre molekuláris és mezzo szinten összefüggő mechanizmusát vázolja fel Piaget e művében. Aggályosan előadott fejtegetéseinek végső konklúziója az, hogy az élet nem elsősorban belső genetikus adottságok eredményeként nőtt naggyá és változatossá, hanem az élőlénynek a külső viszonyokra adott adaptációs és tanulságos tevékenysége ad ösztönzést és mintát új szervek és genetikus programok kialakításához.