Lyhne Niels

Jacobsen regénye része a skandináv "modern áttörés"-nek, mely a XIX. század végén jellemezte a skandináv irodalmat. Realista alapú fejlődésregény, melyet keretbe foglal a főhős születése és halála. Követhetjük Niels öntudatra ébredését, útkeresését, majd kiábrándultságát, miután művészként és szeretőként egyaránt elbukik. A kiábrándulás a naturalizmus eszköztárának állandó kelléke, Niels szerepében Jacobsen művészien ábrázolja az egyén, az individuum kiábrándultságát és végső magára hagyatottságát, s ekként egyaránt kritikája az ateizmusnak és a vakhitnek. Lukács György úgy jellemezte a regényt, mint az első irodalmi mű, ami kifejezi a burzsoá intelligencia lelkiállapotát.