Minden kinyilatkoztatás kritikájának kísérlete

E kötet első ízben teszi magyarul hozzáférhetővé Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) fiatalkori, a filozófusnak egyszeriben tekintélyt szerző tanulmányát. Fichte abból indul ki, hogy a vallás középponti eleme az erkölcs. Ennek egyeznie kell az ész ama követelményeivel, melyeket Immanuel Kant a Gyakorlati ész kritíkájában levezetett. Egyedül az ész parancsaként felfogott erkölcsi törvény kötelezi az embert közvetlenül és mínden körülmény között. Míndaz, ami e lényegi elemet meghaladóan része valamely konkrét vallásnak, mellékes: történeti adalék vagy kultikus szokás. Ezen mérce alapján a kinyilatkoztatás legföljebb lehetséges. Ha ugyanis valamely jelenség megegyezik az erkölcsiség elvével, akkor lehetséges ugyan, hogy isteni kinyilatkoztatás, ám az empirikus tudat számára teljesen bizonyíthatatlan, hogy ígényt tarthat-e erre a minőségre. Bizonyosan csak az az eset ítélhető meg, hogy valami ellentétes a moralitás elvével; ekkor bíztosan állítható, hogy nem lehet isteni eredetű.