Kincsesládikó - Kalendáriumtörténetek

"Ahogy a kalendárium-évszámok haladnak előre, az ember is egyre érettebb lesz. Az ember igen - az emberiség nem." -(Johann Peter Hebel). Nagy írók rajongtak ezért a könyvért: Goethe, Tolsztoj, Kafka, Heidegger, Canetti. Pedig a Kincsesládikó "csupán" kalendáriumtörténeteket tartalmaz. De az az egyszerű és emberi hang, amin Hebel megszólal, utánozhatatlanul egyszeri. Mintha egy asztalnál ülve, meghitt baráti körben mesélne a világ dolgairól. Derűs, közvetlen, és egy pillanatra sem veszti el az arányérzékét. Ezért aztán ahol anekdotázik, ott is mély értelmű. Ahol példázatos, ott is hétköznapian közeli. Ahol humoros, ott meg, mint kapszulában a multivitamint, rejtve adagolja a morált. És amikor már bőven túl jár a hihetőség határán, olyankor is mintha végig két lábbal állna a földön. Sorolja az emberi kiválóság példáit, de legalább annyira vonzódik a csavargókhoz, a koldusokhoz, a csínytevőkhöz. Tud megható is lenni, de sohasem érzelgős. Kevés szóval sokat mond, és mindig valami felejthetetlent. - Íme egy elbeszélő, akinek szívébe "belefér az egész világ". -(Halasi Zoltán).