Apám könnyei és más elbeszélések

John Updike posztumusz novelláskötete ez: már csak fél évvel a halála után jelenhetett meg. Búcsúzik benne irodalmi világától, mintegy még egyszer, utoljára körbejárva örök témáit: ifjúkor, szerelmek, kisvárosi lét, házasság, külföldi utazgatások. A Magánrégészet félig eltemetett rétegek soraként veszi szemügyre az életet, a Teli pohár a megrögzött öregkori szokások egy-egy túlcsorduló pillanatába sűrít egy életnyi boldogságot. A Séta Elizanne-nel és a Hazáig osztálytalálkozói visszaviszik hősüket a rég múlt, közös ifjúságba, ahol a címadó darab narrátora a számára legbecsesebb énjét tartja letétben, ha mégoly ritkán néz is felé. A felnőtt kori utazgatásokat Marokkó, Florida, Spanyolország, Itália, India egzotikus helyszínei idézik. A gyermeklét meghatározó mozzanatait és misztériumait A gyámok, az Égilakók nevetsége, a Kinderszenen térképezi fel. A szerelmi élet esetlegességei, sutaságai és fájdalmai a Szabad, az Esendő asszonyok, A jelenés, a Kimaradás savanyú komédiáiban öltenek testet. Vagyis, ahogyan már Updike-tól megszokhattuk: Amerika, az amerikai létforma rémlik föl előttünk a nagy gazdasági válságtól a 9/11-es borzalomig, ragyogó megfigyelésekben, emlékidézésekben, fantáziafutamokban.