Végpont

John Updike élete utolsó hét évében írta ezeket a verseket és hetekkel halála előtt rendezte kötetbe. A nyitó Végpont-ciklus születésnapi költeményekből áll össze, s a halálos betegséggel való szembesülésig vezet el. A szerző visszatekint a fiúra, aki valaha volt, a családra, a kisvárosra, a körülményekre, melyek az írás szenvedélyét táplálták benne: a mérhetetlen örömöt abban, hogy az élet furcsaságait szavakba önti. Más versek következnek, jobbára visszatekintések a fantáziajátéktól (mit érezhet egy ellopott Rembrandt-festmény?) az ünnepélyes megemlékezésig terjedő skálán. A szonettformához visszatérve messzi tájakon tett utazásait eleveníti föl vagy saját háza táján csodálkozik rá a természet szeszélyeire. Zárásképpen játékos darabokat ad közre: pályáját ilyenekkel kezdte. Mindvégig ragaszkodott a vers műfajához s versben búcsúzott is el az élettől.