A panasz leírása

Kérem a figyelmes olvasót mondja Jókai Anna , ha türelme engedi, tartsa be a kötet sorrendiségét. Mert a panasz leírása folyik végig, a látszatra apró jelenetektől föl a makrokozmikus sejtelmekig. Mindennapi közegünk horzsolásait érzem; félem a néhol formává üresedő élettartalmat. Rokonszenvem a nehéz életűeké, a keresőké (Az építkezők). Szándékom rombolni az önálló gondolkodásról leszoktató közhely-nyugtatásokat, szatírává élesítve (Optimista históriák). Vizsgálom az írói természet, a látó és feltáró ember konfliktusait, korántsem alkotói gőggel, mert ahogy haladok az időben, egyre világosabb előttem, hogy nincs felsőfok, csak közelítés: egyre bonyolultabb lett minden (A mesterség játékai). Ma is vallom: tervem, célom, utam fő iránya: a realitás és a realitásban működő léttörvények együttes tettenérése. De mégis néhány versihletésű novellában vágtam most magamnak egy járatlan, meredek ösvényt is: kevés kapaszkodóval, meglehet. A magam szellemi gyönyörűségére. Nem sértődöm meg, ha itt egyedül maradok. A kísérlet kockázata ez. De boldoggá tenne, ha a széles út népes csapatából legalább néhány kíváncsi turista, önerejéből, ezen a csapáson is követne (Variációk).