Válogatott versek

A költő életében alig néhányan vélekedtek úgy, hogy József Attila a legnagyobbak közül való (talán csak a Szép Szó szerkesztőségének tagjai voltak igazán megggyőződve róla), még kiemelkedő kortársai közül is számosan (pl. Füst Milán, Németh László) kevéssé jelentős lírikusnak tartották. Néhány évi kommunista múltja ellenére nem vállalta őt teljes szívvel az ötvenes évek irodalompolitikája sem, csak 1956 után emelte a forradalmi költészet vonulatában Petőfi és Ady mellé. Ám ekkor is főleg osztályharcos, mozgalmi költeményeit állították a középpontba, kései, a személyiség egzisztenciális kérdéseit feszegető verseiről kevés szó esett. Mire e korszakának rehabilitációja is elérkezett (a hetvenes években), akkor kivált pedig a rendszerváltozás után ellenkező előjelű elfogultságok támadtak ellene. Tulajdonképpen mindig is kevesen voltak azok, akik a teljes József Attilát mutatták be és értékelték, akiket nem nyűgöztek ideológiai, irodalompolitikai vagy egyéb dogmák és akik nem néhány nagy kortársa, idősebb mestere (Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, illetve Babits vagy Kosztolányi) ellenében, hanem önértékéért helyezték őt a magyar költészet legelső vonalába. (Legeza Ilona)