A gyermekrabló

A század egyik legnagyobb francia költője - és egyik legegyénibb hangú regényírója - Dél-Amerikában született, s ez a regénye is, bár Párizsban kezdődik, elvisz Dél-Amerikába, és a pampákon ér véget, Bigua ezredes, ez a furcsa, különcségében is emberi figura elrabolja a kis Antoine Charnelet-t, ezt az "elhagyatott kis gyermeket egy gőzfűtéses, nagyablakos lakásból", ajándékokkal halmozza el, majd magával viszi Dél-Amerikába, más gyerekekkel együtt, akiket "úgy ragadott ki az utcák hörgő zsivajából", ő varrja ruhájukat, neveli őket, mígnem az öregedő férfiak kétségbeesett szerelmével lángra lobban egy szép kamaszlány iránt, s konok ámokfutással kergeti a végtelen síkságokon. De a kétrészes regényt - amelyet Rónay György kitűnő fordításában adunk ki - nem is ez az egyszerűen összefogható mese teszi értékessé, hanem lélektani hitelessége, költőisége, a részleteknek és hangulatoknak hallatlan pontosságú és rendkívüli intenzitású megörökítése.