Világ ura

Bár minden Verne-egény önállóan is élvezetes olvasmány, a Világ ura Verne két évtizeddel korábbi regényének, a Hódító Robur-nak a folytatása. S ahogy Verne változott, öregedett, érett, úgy főhőse is. Ugyanakkor a regény a legszebb vernei hagyományokat idézi: csodás technikai újdonságok, hihetetlen eredményekre képes gépek, s mögöttük egy pokoli elme: a "Világ Ura". Miért is oly jó ez a regény? Idézzük Hankiss Jánost erről: Sokkal szívesebben fogadjuk a reminiszcenciákat, ha az új regény egy réginek elejtett fonalát nyíltan, szemünk láttára veszi föl. A világ ura, aki a Sziklás-hegység sasfészkében az automobil, a motorcsónak s a repülőgép hármas feladatát egy géptestben oldotta meg, nem is lehet más, mint Verne legmerészebb feltalálója: Robur, a mérnök. De ez a Robur már nem a régi, bár jelleme a régi Robur vérmérsékletéből szervesen nőtt ki. Gépének neve nem Albatros már, hanem Rémület. Gőgje és mizantrópiája a világ urává, zsarnokává teszi; lázadó lett, mint az a Verne-hős, aki az oeuvre elején bukott el, s azóta nem ütötte fel a fejét. Robur őrült, mint Maitre Zacharius, s pusztulása jelképi erejű: a villámok közé emelkedik, s a dac magaslatáról hull a mélységbe. A kötetet Gábor Andor kiváló fordításában olvashatjuk.