Magyarságszimbólumok

A szerzőpáros a mindennapi életben megjelenő magyarságszimbólumok szociológiai felmérésére és kulturális antropológiai elemzésére vállalkozik. A problémafölvetés rendkívül aktuális, a szűkebb, szakmai olvasóközönségen túl is méltán tart igényt az érdeklődésre. A bevezetés pontosan, korszerűen körülhatárolja a vizsgált témát és megadja az elméleti hátteret az ezt követő elemzéshez. Ezt követi a hipotézis ismertetése, amely földrajzi-természeti (hegy és vízrajz, éghajlat, flóra és fauna, települések) és kulturális (szín, címer, öltözet, zene-tánc, építészet, járművek, ünnepek, foglalkozások, ételek- italok, sport, mentalitás, politika) tényezőkhöz köti a magyarságszimbólumokat. Az elemzéshez egy kétrészes, 22+9 kérdésből álló kérdőívre adott válaszok szolgáltatták az adatokat, amelyet 1000 fős reprezentatív mintán, 1997-ben vettek föl (a magyarországi kisebbségek és a határokon túli magyarság körében nem volt lehetőség a vizsgálat elvégzésére). A kötet közli a kérdőívet és a tervezett, de a kutatásból végül kihagyott kérdéseket is. Az eredmények a számszerű, kemény adatok ismertetéséből és ezek finom elemzéséből, értelmezésből állnak össze. Ez utóbbihoz a néprajz, antropológia, szociológia, szociálpszichológia kutatási eredményeit is fölhasználják a szerzők, ekképp helyezik el a kérdést tágabb társadalmi kontextusban. Az előzetes várakozással szemben a vizsgálat másféle eredményt mutatott: a hipotézisben ismertetett nemzetfelfogás-típusok (sztereotip, literátus-konzervatív, kozmopolita-antinacionalista) helyett a cluster-analízis segítségével öt típus (nyitottabb városias, nehézkesebb falusi orientációjú, ideologikus, sztereotípiákból építkező és egy köztes, kevert) rajzolódik ki. A továbbiakban a kapott adatokat különböző szempontok szerint hasonlítja össze az elemzés: - osztrákok és magyarok ön- és másképének összevetése; - szociológiai változók szerinti további elemzés, amely a magyarságszimbólumok jelentéskülönbségeit, rétegzettségét mutatja be (nemek, korcsoportok, iskolázottság, foglalkozás, lakó- és születési hely szerint). Az összegzés számba veszi a magyarságkép fő jellemzőit, az előfeltevések és az adatokkal bemutatott eredmények viszonyát és a kutatás lehetséges további irányait. A kézirat végén közölt bibliográfia lehetővé teszi a további tájékozódást. A kutatás legfőbb erénye - a téma aktualitása mellett - az egyenrangú kvantitatív és a kvalitatív elemzés: a szociológiai kérdőívezés és a jelenségeket mélységükben is bemutató, értelmező, antropológiai analízis. E tekintetben a szerzőpáros munkája módszertanilag és szemléletmódja tekintetében is fontos, a társadalomtudományi kutatások számára irányt mutató munka.