A Nemzetgyűlés elnöke volt - Varga Béla vallomásai életútjáról, 1991-ben - Kilenc évtized a 20. századból

Kilencvenhárom éves korában, 1995-ben Budapesten hunyt el Varga Béla, a Magyar Nemzetgyűlés egykori elnöke, pápai prelátus, címzetes nagyprépost, kanonok, a világháborús menekültügy kiemelkedő alakja. A politikus-pap kilenc évtizedes életútja a magyar történelem sorsfordulókkal és megpróbáltatásokkal terhes, nehéz korszakait ívelte át, ő maga nagy események közeli tanúja, gyakran tevőleges részese volt. A világháború után a magyar kommunisták szovjet típusú hatalomátvételének idején - életét mentve - kényszerűen az Egyesült Államokba távozott. Azon nagyon kevés számú emigráns politikus közé tartozott, aki az idegenben töltött "árnyéklét" évtizedei alatt mindvégig megőrizte tekintélyét és elismertségét, nemcsak a különböző hullámokban kiérkezett magyar csoportok körében, hanem a befogadó ország vezető politikusainak körében, sőt, még a különböző oldalon álló itthoni politikai szereplők között is. Az új, szabadon választott magyar Országgyűlés 1990-ben nagy elismeréssel és lelkesedéssel fogadta a negyvenhárom esztendei távollét után hazalátogató Varga Bélát. Aztán 1991-ben az idős politikus végleg hazatért. Ekkor ragadta meg az alkalmat Kapronczay Károly történész, szerkesztő, hogy a már beteg emberrel többórás beszélgetéseket folytasson, visszatekintve életútjára, politikai pályájára. A tucatnyi magnószalagra rögzített anyag rendkívül becses, hiszen nemcsak bepillantást ad a huszadik századi magyar történelem rejtett vagy kevésbé rejtett mozzanataiba, hanem egyúttal megismertet egy olyan egyéniséggel, akit emberi tisztasága és rendkívüli jellembeli szilárdsága mindenkori tiszteletre érdemesít.