A magyarok Istene - A vallásos nevelésről

A vallásos nevelésről nemcsak azért éreztem szükségesnek szólani, mert adós voltam A magyar világnézet-ről értekező kötetem folytatásával és kiegészítésével. A transzcendensre nevelés, a nevelés lehetősége felső határvonalának meghúzása csupán logikai szükségszerűséggel következett volna. Pszichológiai szükségszerűségből is fakadón kellett foglalkoznom a vallás és a vallásos nevelés problémájával. Szerintem ugyanis - mint ahogy az Ocsúdó magyarság-ban kifejtettem - nevelés csak egzisztenciális komolysággal és ennek megfelelőképpen csak a legmagasabb lelki hőfokon, és még mindig ebből kifolyólag csak a lehetőség felső határvonalán túl, tehát a transzcendensben lehetséges. Arról kellett meggyőznöm azokat, akik a nevelés ügye iránt érdeklődnek, hogy nevelés másforma, mint vallásos nevelés - társaslélektani képtelenség. Régi pörben foglalok állást ezzel a kijelentésemmel, abban a jól ismert vitában, mely azt szeretné, sőt azt szerette volna már jó ideje eldönteni: társadalmi, állami, vagy egyházi feladat-é az iskolaállítás és a közoktatás? Ímé, nyilvánvalóképpen egyházi jog és kötelesség, hiszen aki a vallásos nevelés híve, természetszerűleg csatlakozik a felekezeti iskolák és nevelés híveinek zászlaja alá.