A történet vége

A történet vége az első arab-izraeli háború vége után egy esztendővel, a zsidó állam születésének kezdeti időszakában játszódik. De mikor is van vége egy történetnek? Akkor, amikor Palesztina semmiben sem egységes (mert etnikailag, nyelvileg, kulturálisan és vallásilag százfelé ágazó) népessége csakugyan nemzetté lényegül? Vagy talán akkor, amikor a belső nemzeti és nemzetek közötti feszültségek valamely közel-keleti nemzetköziség váratlan békéjében oldódnak fel? A trilógia harmadik részében csak az író számára ér véget a történet. A valóságban nem. Kardos G. György szerint „a sokféleséget a közös sors nem tudja összetartani. A származás, a bőr színe, a vallásosság fokai az előítélet és a gyűlölködés örökös magasfeszültségét táplálják. A fenyegető kisülések ellen a politika a szélsőséges nacionalizmust találta a legmegfelelőbb ellenszernek: a különféle eredetű kisebbrendűségi érzeteket egy nemzeti, népi, faji magasabbrendűségi érzet beidegzésével igyekeznek csillapítani. Ez legalább annyira veszélyes, mint amikor nitroglicerinnel harcolnak a tűzvész terjedése ellen".