Peter Pan, avagy a szomorú gyermek

Peter Pan -(alias Pán Péter)- az angolszász irodalom közismert és közkedvelt alakja. Miben rejlik e vidám, ártatlan és szívtelen fiúcska sikerének titka? Talán abban, hogy története olyan érzelmi húrokat penget meg az olvasóban, amelyek mélyen megérintik őt. A Peter Pan egy felnőni nem akaró gyermek története, akinek pajkossága valójában tragikus titkot rejt: édesanyja karjában nem kapott súlyt, így maradt súlytalan, lebegő gyermek. A szerző szerint édesanyánk szerető ölelése ad ugyanis mindnyájunknak súlyt (Peter Pan szerint minden gyermek madár volt, mielőtt megszületett), csak így vagyunk képesek megválni szárnyainktól, és megtanulni járni, elbotlani és felállni - felnőtté, emberré lenni. A komoly téma aktualitását jelzi, hogy korunkban olyan méretű problémát jelent a felnőni nem akarás, hogy nevet is kapott: Pán Péter szindrómának hívják, amikor valaki nehezen, vagy egyáltalán nem válik le a szüleitől, képtelen a felnövésre. Az izgalmas könyvből megismerhetjük Peter Pan születésének történetét, hátterét is. Kitér James Matthew Barrie-nek, az ünnepelt írónak, a figura megalkotójának tragikus eseményekkel teli életére. De Kathleen Kelley-Lainé ennél is tovább megy. Maga is sok helyütt közösséget vállal Peter Pannel. A könyv szerzője Magyarországon született, családja az 1940-es évek végén emigrált külföldre. Ezt a nagy utazást gyerekfejjel kalandként élte meg a szerző, ám utólag, Peter Pan történetének fátylán keresztül nézve, most megrendítő őszinteséggel ír erről a sorsformáló kalandról. Oscar Wilde szerint a művészet ugyanis nem tükör, hanem fátyol. Ezt a fátylat lebbenti kicsit félre a könyv, hogy a látszatra oly vidám Peter Pan alakjában meglássuk a szomorú gyermeket - és talán kicsit önmagunkat is.