Krisztus követése - Pázmány Péter után átdolgozta: Zsiros Ferenc SJ

Katolikus Könyvtár XXV.

Vedd és olvasd! Mivel e könyvecskében semmi ártalmas nincs, hanem a maga egészében az áhítat és béke jó illatát leheli, azért mindenki bátran olvashatja. Előadásmódja egyszerű, a szóvirágokat kerüli, bizonyítékokat, érveket, csak nagyritkán használ. Azért tartalma oly tömör, ereje oly nagy és a benne bővelkedő gondolatok komolysága oly mélységes, hogy rajta változtatni, bővíteni, rövidíteni nem lehet. Egész és befejezett mű, mivel a tökéletesség minden fokát és útját érinti és magában foglalja a belső istentisztelet általános elveit, amelyekből számtalan, terjedelmes szentbeszédet lehet készíteni. Olvasása mindig élvezetes, sohasem unalmas és a hallgató lelkét csodás módon gyönyörködteti, még ha ezerszer ismétlik is, mert minden arra irányul benne, hogy az ember lelkét tisztítsa, megvilágítsa, tökéletesítse, szentté tegye. Nagyon hasonlít a Szentíráshoz, mert a mondottakon kívül még bizonyos isteni erő, mondhatjuk: a Szentlélek titkos ereje rejtőzik benne, mely az olvasó vagy hallgató lelkét, ha áhítattal figyel, úgy elárasztja, hogy egészen átalakul és a teremtményektől Istenhez fordul. A keresztény tökéletesség gyakorlását magyarázza tehát, azért ha ezt a könyvet ájtatosan, figyelemmel és kitartóan olvasod, bizonyára bő gyümölcsöt terem számodra. Ezekről elmélkedjél tehát, ezekben légy,... mert ezt cselekedvén, magadat üdvözíted. (1Tim 15,16)

A szentek és boldogok sohasem utánozták, hanem egyenesen követték Krisz­tust. Közülük számosan le is írták, hogy miként. Így született e kötet is, Kempis Tamás ­máig méltán világhírű könyve: a Szent­írás után a legolvasottabb lelki­ségi kalauz, amely­re magyar fordítója, Pázmány Péter úgy tekin­tett, mint ötödik evangélium­ra. Igen, valóban méltán illeszkedik az újszö­vetségi négy evangélium mellé, hiszen örömhírt hirdet: az áteredő bűn ál­tal sú­lyosan, ámde mégsem helyrehozhatatlanul meg­sebzett emberlélek igenis képes arra, hogy a megteste­sült Istenem­bert kövesse. Ráadásul olyan könyv ez, mely a nem katolikus kereszté­nyek körében is népsze­rű. Szabó Dezső, a refor­mátus magyar író val­lotta: "Mindig nagyon szeret­tem ezt a köny­vet, mely nemcsak katolikus, ha­nem minden emberi em­ber számára tiszta leve­gő. Bámulatos lélekis­merettel megírt megfigye­lései és tanácsai cso­dálatos nyugodtságot visz­nek az élet lázától meg­kergetett emberbe. Mintha saját belső ker­tünkben gyomlálnánk, és utána, leülve egy pad­ra, hallgatnók a csend beszédét az örök­kévaló dol­gokról."(Életeim, 1996, II. 658.) (Ifj. Tompó László)