A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
,,Meg tudod változtatni a múltat? Nem, ugye? Pedig sokan megpróbálják, különösen manapság. A jövőt sem lehet megváltoztatni, csak ha mi változunk meg."
A tízévente újrahazudott hivatalos történelem helyett a valóságként és igazságként megélt csalá!di anekdotákból próbáljuk kirakosgatni a múltat, ezt a szerelemtől, gyűlölettől, barátságtól, áru!lástól és pátosztól csöpögő szappanoperát, ahol mindenki úgy véli, ő maga játssza a főszerepet, a többiek csupán epizodisták.
Kepes András a Tövispusztában, hol fanyar humorral, hol felkavaró drámai erővel négy eltérő származású és értékrendű család sorsát kíséri végig. Az arisztokrata, a szegényparaszti, a falusi zsidó és a polgári família története há!rom generáción keresztül ível át a 20. századon. A szerző a ,,Nagy háborútól" a Horthy-korsza!kon, az újabb világháborún, az 50-es éveken és a Kádár-korszakon át egészen a rendszerválto!zást követő évekig mutatja be hősei hányattatott életét. Eközben pedig olyan tükröt tart elénk, amelyben alighanem saját családunk története is felrémlik, és az is, miért nem értjük egymást a mai napig.
,,Az egyik képen három fiú, zsebre dugott kéz!zel. Találgatom; talán Pál, Isti és Dávid. Nagy!apám, ha ő az, egy fejjel kimagaslik közülük, középen áll öltönyben, keménygallérral, gomb!lyukából aranylánc kúszik mellénye órazsebébe. Bal szélen Isti, Páltól örökölt bricsesznadrágja alól térdzokni simul legendás focistalábaira, és magas szárú cipőben végződik, a jobb szé!len nagykabátban Dávid, rövid lábain harmo!nikázik a nadrágszár. Mindhárom fiú arcán maszk, bizonyára farsangra készültek. Pál és Isti maszkjára vörös bohócszájat pingáltak, Dávidé szenvtelen, de kackiás bajusz díszíti, ami egy gyerek fején csaknem olyan ijesztő, mint a másik kettő mosolya. Az arcunk érzelmekről, jellem!ről, értelemről árulkodik, sőt gyakran sorsról is; a három fiúnak a képen nincs arca, maszkjuk mögül kihívón tekintenek a kamerába, mintha azt üzennék: találjuk ki magunk a sorsukat."