Éggel bélelt ház

Az ifjú költőnő írja magáról: "Végülis koldus vagyok. Semmim sincs, mi tőlem volna, mit visszaadnom nem kellene, kit elengednem nem kellene. Üres és mezítelen vagyok, cserépedény. Mégis gazdag: Isten elhalmoz ajándékaival. Naponta otthagyja lábnyomát utamon, keze nyomát életemen. Eszközei, jelei, lámpásai végtelenül változatosak. Helyek: templomok, fák, kertek, hegyoldalak. Találkozások: mellémszegődő vagy rámbízott társak. [...] Nincs véletlenül semmi, az Ő kezében futnak össze a szálak. Gyökereimmel belekapaszkodni a földbe - otthon lenni a vi, mintha végleges volna -, mégis teljes figyelemmel és odaadással, mint ágaikkal a fák, belefúródni az égbe. Tettenérni az ég és a föld érintkezését sze, születésben és halálban. És szóvátenni. Ezt szeretném." Kertész Eszter