Sorstalanság - filmforgatókönyv

"A Holocaust, a náci koncentrációs táborok képi, érzékletes, úgymond reális ábrázolása egy hallgatag konszenzusos nyugvó tilalomba ütközik. Hatmillió ember üzemszerű kiirtását lehetetlenség elképzelni, és nem szabad elképzelhetővé tenni. Kínjaik leírhatatlanok és ábrázolhatatlanok.
E konszenzus körülbelül a hetvenes években, a SHOA című Lanzmann-film megszületésével jött létre, és tudomásunk szerint ez ideig - Spielberg úr kivételével, aki e konszenzusról talán sohasem hallott - senki meg nem szegte. Még Wajda is, aki pedig hiteles és teljes anyagismerettel rendelkezik: a Tájkép csata után című filmjében csupán a felszabadulás utáni koncentrációs tábort mert ábrázolni.
Ha mi most mégis megszegjük e tilalmat, ezt kizárólag a tanúvallomás hitelességével igazolhatjuk. Ki kell jelentenünk, hogy nem a Holocaust ábrázolására törekszünk, hanem egy lélek útját követjük, s ez az út óhatatlanul átvezet a koncentrációs univerzumon. Ha a hitelesség illúzióját fel is kell adnunk - mert hiszen hitelesnek lenni lehetetlen -, legalábbis hűségre, szűkszavúságra és a dísztelenségnek arra a komor pompájára fogunk törekedni, amely, reményeink szerint, méltó lehet milliók gyászához."
A forgatókönyv különös műfaj: hozzátesz és elvesz. Leírja a képeket, amelyeket látni fogunk: egyszerre serkenti és korlátozza képzelőerőnket; párbeszédekké s monológokká alakítja, ami korábban egybefolyt: kijelöli a hangsúlyokat. A Sorstalanság forgatókönyve új mű: újat árul el a Holocaustról, a regényről és Kertész Imre gondolkodásáról.