És felébred, aminek neve van

"És felébred, aminek neve van ": közel huszonöt éve írtam egyik versemben ezt a sort. Hiszek a szavak varázserejében. Minden életre kel, amit szavakba foglalunk. Meg akartam ragadni mindent - a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig -, amivel szembekerültem, ami szembejött velem: eseményeket, híreket, szövegeket. Megfogni a véletlent, azt a (talán nem is) véletlent, amelyik olyan titokzatosan kever és rak napról napra ezer dolgot egymás mellé: szédítő gondolatot és tréfás szójátékot, frivolitást és hátborzongató meztelenséget, a nyilvános élet, a társadalom kegyetlenségeit, szörnyűségeit és a magánélet apró örömeit és személyes gyászát: szeptember 11-ét és (nekem) november 27-ét. Minden szétágazik és mégis minden összetartozik: ez a mi jelenünk, ez a mi rohanó huszonegyedik századunk." Kibédi Varga Áron 2000-ben Amszterdami krónika címmel jelentek meg Kibédi Varga Áron írásai, naplójegyzetei a Kalligram Kiadónál. A kötet sikerességén felbuzdulva a szerző folytatta az írást, a már kipróbált módszer szerint felírta, ami elé kerül, amit látott, hallott, olvasott Kolozsváron és Velencében, Brüsszelben és Londonban, de főleg az ő három állandó világában, Budapesten, Párizsban és Amszterdamban, a magyar, a francia és a holland kultúrában.