Gesta Avarorum - Elveszett krónika

Különleges könyvet tart kezében az olvasó, ifjú és felnőtt egyaránt. Kiss Attila, az Altináj és más sikerkönyvek szerzője ezúttal egy képzeletbeli krónikás, bizonyos Allogenész köpönyegébe bújt, és megírta az avarok történetét, a gestát, ami akár fennmaradhatott volna az évszázadok során... Az irodalmi keret mögött azonban komoly történeti-irodalmi háttérmunka húzódik meg, hiszen az avarok kárpát-medencei története egyik legvitatottabb területe őstörténetünknek. A Gesta Avarorum, az Elveszett krónika ilyenformán nem Szent István korát követően veszett el, hanem a magyar köztudatból tűnt el... A szerző szavaival: „... csupán a forrásokat kellett felkutatnom, hogy megtaláljam. Nézzétek hát a képeket, és olvassátok érdeklődéssel az immáron megtalált krónikát, mely az avarok történetéről szól!” Ha valaki ismeri a sztyeppei törzsek, törzsszövetségek létrejöttét, felbomlását, nem csodálkozik, hogy a Gesta a hunok történetével kezdi az elbeszélést, hiszen a keleti avarok törzsszövetsége olyan törzsekből állt össze, amelyek néhány évszázaddal korábban az ázsiai hun törzsszövetséget alkották. A tudósok számára sokáig kérdésesnek tűnt az ázsiai hunok /hiungnuk/ és az európai hunok azonossága. Az egyértelmű azonosítás valóban kétséges, hiszen a Hiungnu Birodalmat és Attila birodalmát elválasztó évszázadok és a távolság megváltoztatták a hunok etnikai összetételét, de ismerve a sztyeppei törzsszövetségek szerveződési elvét, kijelenthető, hogy a Rómára támadó hunok vezető rétege az ázsiai hiungnuk leszármazottja volt. De miért érdekel minket, magyarokat az avarok története, hiszen iskolai tanulmányaink nyomán őseink csupán 895-ben érkeztek a Kárpát-medencébe, addigra azonban az avarokat kiirtották Nagy Károly és Krum katonái. László Gyula professzor szerint az avarok megélték a magyarok honfoglalását, de elmélete a kiforratlansága miatt és mint félreértések okozója, tudományos berkekben többnyire ellenzőkre talált. Az iskolai történelemkönyvek továbbra is az avarok eltűnését és Árpád honfoglalói által nagyrészt üresen talált Kárpát-medence képét sugallják. Az embertan művelői azonban elismerik, hogy az Árpád-kori magyarság antropológiai arculata nem a 895-ös honfoglalókéhoz, hanem inkább a késő avarkori népességéhez hasonlít. Egyes becslések szerint a honfoglalás előestéjén a Kárpát-medencében négyszer annyi ember élt, mint Árpád magyarjainak létszáma. Mindezek után feltehetjük a kérdést, kik a mi őseink? Kizárólag a 895-ben érkezett honfoglalók? Tévedés... A helyben talált „őslakókkal”, az avarok maradékaival összeolvadva született meg a magyar nemzet, mely nyitott kapukkal várta az újabb érkezőket, hogy értékeiket megőrizve őket is magyarrá tegye.