A keresztanya - Szomor Veron történetei

Egy szál hegedűn szólt valami ismeretlen nóta, de az olyan volt, hogy a házaspárok megeredtek, és egymás felé fordultak. Akinek nem volt kivel összefordulnia, akár férfi, akár asszony, az is azon igyekezett, hogy jót tegyen magával, ha mindjárt el is kell kárhoznia. Másnap reggel aztán csak úgy lézengtünk a misen. Hogy a szüreti múlatás miatt-e vagy az éjszakai hegedűszó miatt, vagy mert nem a Konrád atya misézett, azt már senki meg nem mondja, de olyan kevesen járultunk áldozni, hogy az még egy hétköznapon is szégyen lett volna. A hajnali boszorkányos nótáról nem beszéltünk, de mindenkinek az járt a fejében. Talán mert sajnáltuk, hogy sose hallunk többet olyat. De aznap éjjel újra megszólalt, és aztán megszólalt szinte minden éjjel. Majd' megbolondultunk tőle, egy ház se volt a faluban, ahonnét ne lehetett volna hallani, és az a hegedűhang mind azt tette velünk, amit akart. Néha a szívünk szakadt volna meg fájdalmában, olyan muzsika szólt. Részlet