A budapesti kaland

Ebben a könyvben élet van. Témája érdekes, mai és emberi. Két magyar kispolgári fiatalemberről szól, két harmincévesről. Az egyik itthon maradt, reménytelenül és neurotikusan vergődik az apró gondok, a szennyes kis próbálgatások, az utált iroda, a főzelékfeltét és végül a B-lista marazmusában. A másik szinte akaratlanul, szinte véletlenül külföldre kerül, végighányódott Európán, lekerült Dél-Afrikába és milliomos lett. Látogatóba jön haza Pestre: és akkor megindul ellene volt iskolatársainak rohama. Mindegyik rá épít, mindegyik verseng érte, mindegyik őt akarja becsapni, mindegyik belőle akar "kihozni valamit", mindegyik beléje kapaszkodik, mint abba a bizonyos utolsó szalmaszálba. A budapesti kaland után lelkileg kifosztottan és majdnem megfertőzötten menekül vissza Afrikába. Ez a könyv rövid meséje. Már ebben is sok az erő, az éles megfigyelés, a keserű elgondolkozás. De ezenkívül nagyon komoly kvalitása van ennek a könyvnek. A háború utáni Magyarország és a háború utáni Európa középosztályának lelki és erkölcsi keresztmetszetét mutatja meg az író a két szembenálló emberen keresztül minden nagyképűség és programszerűség nélkül. És ezenfelül Körmendi kitűnően tud írni, finoman, vonzóan, hol izgalmasan, hol elmélyülten, mindvégig pátoszmentesen és lebilincselően. Ez a könyv értékes és megérdemli a sikert. Bálint György, Magyarország, 1932. március 15.