...őrizz..., és én őrizlek téged

Erdélyország évszázadok óta gyűjtőmedencéje volt és az ma is tartós vagy annak hitt értékeknek, melyek számos tudóst és írót ihlettek meg. Ide számítható a jelen írás szerzője is, aki nem az építészettörténet vagy a régészet rejtelmeit, hanem az erkölcsi, tehát a maradandó értékeket fedi fel egy nem mindennapi életrajz keretében. Egy történelmi család tagjaként sorsa egy békebeli nagyúri életet szánt neki egy valóban építészeti remekműnek számító sokszázados kastélyban. Ő azonban túllépte ezt az akkortájt szokványos keretet, párbeszédeihez kivételes embereket választott, akikhez tanulnivágyás és mélységes szeretet füzte. Mi sem természetesebb, hogy az idők múltával egyre gyakrabban ütközött az akkoriban általános magatartások és nézetek buktatóinak, s egyre érzékenyebben érintették a történelem és a politika viharai is.

Ezekre hasonlóan reagál, mint gyermekkorának titkos szerelme, a ma is élő közismert erdélyi író, aki végigkíséri helyenként igencsak göröngyös útján. Ragaszkodását szülőföldjéhez sok más egyéb mellett veretes nyelvezete is bizonyítja. Mikor pedig szeretett otthona áldozatául esett az említett viharoknak, nem roppant össze, hanem vasakarattal, szinte a semmiből teremtett magának új otthont.