A testvérkereső

Julianus barát, domonkos rendi szerzetes 1237-ben, több mint 750 éve tért vissza másfél esztendős útjáról, amelyre 1235-ben negyedmagával indult, s az út céljához egyedül ért. Hírt hozott a Don menti őshaza Magna Hungaria lakóiról, a magyarok keleten maradt testvéreiről. A könyv dokumentumregény formájában tehát a fellelhető írásos emlékekhez ragaszkodva idézi fel az őshazakeresés első küldetését. Julianus keleti utazása lakatlan pusztákon keresztül, találkozása vad népekkel, akiknek nyelvét sem ismerte, barátkozása a segítőkész rablókkal, a sok nélkülözés, az ismerkedés ismeretlen emberekkel és szokásaikkal nem csupán izgalmas kalandregény (bár az is!), tudományos felfedezőútnak is tekinthető, hiszen Julianus hozott először hírt e távoli vidék népeiről és a tatárok mozgolódásáról, terveiről.