Tanúvallomást tettem

Temetőben vagyok, nincs más választásom, mindent megpróbáltam, nincs hely sehol sem. Nem bírom tovább a szenvedést. Nincs mit várnom az élettől. Itt már nem fáj semmi. Kérem az orvosokat és a rendőrséget, hogy ne boncoljanak fel, az élet úgyis feldarabolt. Saját elhatározásomból cselekedtem. Mivel a fiam és a menyem is azt mondták, hogy akasszam fel magam. Azért jöttem Gy.-re meghalni, mert a hozzám tartozók is itt vannak eltemetve, és én is itt akarok megpihenni. A bundámat a Zoli kislányának adják oda Eddig a búcsúlevél, S. Károlyné egy három gyerekes, idős asszony búcsúlevele. Kósa Judit rádióriporter még az asszony életében készített vele és családjával egy riportot, azzal a szándékkal, hogy segítsen helyzetén. A riportot továbbírta az élet. S. Károlyné élete semmit sem javult; öngyilkos lett. Így, a korábban készített riport rendőrségi jegyzőkönyvvé vált: innen a dokumentumjáték címe. A nyilatkozók; az öngyilkos asszony gyerekei, testvérei, szomszédai; leplezetlenül tárulkoznak ki vallomásaikban, amely vallomásokban az a legmegrázóbb, hogy nem is érzékelik cselekedetük súlyosságát.