Vajda Júlia

"Mi, Múzsák, itt szent hegyünkön, atomfizikával és fénytannal (hanyag lányok) nem sokat foglalkozunk, de Orpheus azt súgja nekünk, hogy körtáncainkba legsürgősebben azért fűzzük be Júliát, mert az ő absztrakciói tökéletes tükörképei azoknak a fizikai kutatásoknak, melyeknek eredménye: az anyag már szinte nem is anyag (mi, Múzsák néha vulgárisan cserfelünk), hanem - mi? Az a valami, amire Te, Júlia, elvont képeidben redukáltad a matériát és a figura humanát. Abban a korban, mikor minden világtájon antiregényről, antidrámáról, antifestészetről, antimemoárról, anti-antiról dalolásztak, Te (eleve-győztes!) is mondád: - Én nem képzőművészetet akarok csinálni. - Győzelmed - mondja a Múzsa -, amiért Neked a babérágakat szerelemmel szedegetjük, hogy igenis és mégis képzőművész lettél (átgázolva a Freud doktor kalauzolta horror-világok jól-ábrázolt hárpia-hordáin), és marad Orpheus és mi-szemünkben a Te szemed, ahogy Vajda Lajosod utolsó fekete képeit mutattad: válasz-vemhes kérdései, nagy-csodálkozással és nagy-hittel tekintetedben." Szentkuthy Miklós