A magyar zeneszerzés 25 éve

Ritka alkalom, hogy az olvasó egy izgalmas könyv szerzőjének tisztelettel adózhat. Aminthogy ritkán egyesül a tárgy hézagtalan ismerete, sugárzó szeretete önemésztő lelkiismeretvizsgálattal, elfogulatlan értékítélettel. Ritkán még akkor is, ha utód tekint vissza a számára kedves, de mégiscsak távoli múltra. Sokszorosan tiszteletre méltó azonban a kortárs, aki mindezt annak a korszaknak felmérésében egyesíti, amelynek buktatóival, kételyeivel, tévedéseivel, örömeivel együtt bukdácsolt, kétkedett, tévedett, örült.
Kroó felmérése visszanyúl a gyökerekig, feltárva azt is, a magyar zene örökségéből mi az, ami béklyóba kötött, s mi az, ami szárnyakat adott. Majd végigjárja a magyar zeneszerzők 25 esztendejének igencsak rögös útját, a felszabadulást követő hőskor hívő, tiszta, világos éveitől a Zsdánov nevével csak fémjelzett tévutak idején át az ötvenes évek második felében felfedeztt új zenei élmények tengerében utat keresés úgyszólván máig tartó újkoráig.
Függelékként, mintegy szubjektív reflexióként, a Magyar zeneszerzők műhelyében címmel a rádióban, Kroó György vezetésével lezajlott vita csatlakozik a történelemhez: tisztaságnak, harci dühnek, bölcsességnek tanulságos, a nemzedékek közös harcait és belső összecsapásait közvetlenül tükröző pillanatképe.