Elbeszélések 5.

Krúdy Gyula összes müvei még soha nem jelentek meg nyomtatásban. Az író halála után két életműsorozat indult, ám egyik sem vált teljessé. Az első 1957 és 1975 között bármiféle időrendi vagy műfaji koncepcíót mellőzve, majdhogynem rögtönzésszerűen adta közre Krúdy munkáit. A második 1976-ban indult a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Krúdy Gyula művei címmel 20 kötet látott napvilágot, ám a sorozat 1989-ben végleg félbeszakadt. Kiadónk arra vállalkozik, hogy az elkövetkező több mint egy évtized során mintegy ötven kötetben megjelenteti Krúdy Gyula Összegyűjtött műveit. Reményeink szerint évente három-négy kötettel lepjük meg az olvasókat. A fent említett két csonka sorozatban megjelent írások mellett közel háromezer (!), eddig jobbára csak a kutatók által ismert Krúdy-szöveget adunk közre. A műveket műfajok szerint és időrendben közöljük. Az egyes műfajcsoportok: regények és nagyobb elbeszélések, ifjúsági regények, elbeszélések, drámai művek, publicisztikai művek, levelezések. Hisszük, hogy ezzel az eddigi legteljesebb Krúdy-sorozattal azoknak az ínyenc olvasóknak is újat tudunk nyújtani, akik már régóta otthonosan mozognak e klasszikusunk csodálatos világában. A kötetünkben közölt Krúdy-elbeszélések az 1898-as év kora tavaszától késő őszéig tartó időszakát ölelik fel. Krúdy ekkor még mindössze húszéves, de már egyáltalán nem nevezhető kezdőnek: a legtekintélyesebb és legnagyobb példányszámú budapesti lapok állandó munkatársaként megbízható rendszerességgel ontotta írásait. Sorozatunk korábbi darabjaihoz hasonlóan ezúttal is méltánytalanul kevéssé ismert és kevéssé méltányolt műveket adunk közre. A kötetben olvasható elbeszélések nagyobbik része most jelenik meg először könyv formában. Közülük némelyekről eddig még a Krúdy-bibliográfiák sem tudtak. A számtalan egyaránt érdekes részlet mellett nyilván nem fogja elkerülni a Krúdy-értők figyelmét az a mű sem, mely az író egyik legjobban ismert elbeszélése korai változatának tekinthető. A Régi alkonyat című írás helyszíne Podolin, szereplői a piarista iskola diákjai, tanárai, egy lány - és a Poprád, mely a klastrom alatt "zuhog, mintha igazán olyan nagy veszedelem rejtőzködnék benne. Mindenütt tiszta és kavicsos feneke látszik, de itt, hol nagy, egymásba rótt fenyőgerendák zárják el őt régi útjától és terelik egyenes irányba, ott mély és sötét. A nagy hársak alatt, amik túlnőttek a kolostor magas falán, kőfeszület őrködik az erre járókra. A sűrű lombok felett a vörös bástyája emelkedik a vén klastromnak, amelyiknek pókhálós ablakain a szél jár be, és a csókák, amik Lengyelországból jövet itt pihennek meg utazásaikban." Az idézett részlet is mutatja: már ezekben az elbeszélésekben is jelen van Krúdy jellegzetes hangütése.