Otto Wagner

A bécsi Karlsplatzra tervezett múzeum ügye ugyancsak felzaklatta a város polgárainak a kedélyét. Egy korabeli lapban karikatúra jelent meg, amelyen Fischer von Erlach, a Karlskirche neves barokk mestere így szól Ottó Wagnerhoz: Vigasztalódjék, kedves Wagner! Én annak idején ugyanúgy elrontottam a bécsi városképet, mint ahogyan ön most. Száz év múlva azonban mindez nagyon fog tetszeni az embereknek." A múzeum, amelyet a mester több változatban is megtervezett, sajnos nem épült fel, de a karikaturistának mégis igaza lett. Nem is volt szükség száz évre ahhoz, hogy a bécsiek és az egész világ művészetkedvelő közönsége nagyra becsülje Ottó Wagner építészetét. Wagner életműve a historizmusban gyökerezik. Munkásságának kezdetét szinte az ismeretlenség homálya fedi, annál ígéretesebb második korszaka, melyben a századforduló újító törekvésein át egy tisztultabb építészethez érkezett. így, aki Ottó Wagnert a szecesszió kiváló alkotójának tartja, érdemeit beszűkíti, és közelebb jár az igazsághoz az, aki a 20. század modern építészetének egyik nagy kezdeményezőjét látja benne. Ottó Wagner 1841. július 13-án született a Bécs melletti Penzingben. Apja, Rudolf Simeon Wagner, tisztviselő volt. Anyja Susanne Helffenstorffer-Hueber nagypolgári családból származott. Wagner tehetségére, rajzkészségére tanárai már korán felfigyeltek. Építészeti tanulmányait Berlinben kezdte az Építészeti Akadémián Schinkel egykori asszisztense, Busse tanítványaként. Bécsbe 1861-ben tért vissza, ahol a Képzőművészeti Akadémián Van der Nüll és Siccardsburg, a bécsi Opera építői voltak a tanárai. Egy évvel később Heinrich Förster műtermében kezdi építészeti pályafutását. A műtermet még az apa, Ludwig Förster tette világszerte ismertté, aki részt vett a bécsi Ringstrasse építésében, és a Förster's Allgemeine Bauzeitungot szerkesztette. Wagner feljegyzései alig engednek bepillantást életének ebbe a korszakába. A Förstertől független tervpályázatok eredményei, illetve a feltehetően már önállóan tervezett bérházak arra engednek következtetni, hogy korán önállósította magát, és nagyobb vagyonra tett szert. Az első dolgos évtizedek, amelyeket még a konvencionális építészeti alkotások, elsősorban a bérházak jellemeznek, a polgári jólét megszerzésének, hajótörést szenvedő első házasságának évei; a névtelenség időszaka.