Beszédmód és horizont

A kötet nemcsak a modernség új irodalomtörténeti korszakolásának elméleti hátterét és történeti indokoltságát mutatja be, hanem olyan műveket is vizsgál, amelyek ma főként a nagyon különböző hatástörténetükkel vonják magukra a figyelmünket. Mert a modernség nemcsak a folytonosan és széles körben olvasott Rilke, hanem a befogadástól művileg elzárt Márai, a hol túlértékelt, hol pedig mellőzött Móricz, de a már-már feledett Tersánszky korszaka is. Az 1987 és 1995 kötött írt tizenkét tanulmány így szinte folyamatában szemlélteti annak a koncepciónak a kialakulását, amely a szerző a magyar irodalom története 1945-1991 című, nagy visszhangot kiváltott könyvének is alapjául szolgált.