Lányod vagyok, hajolj le hozzám...

Mily szép a különbség! - S mennyivel szebb az azonosság! A nembeliség adta élményanyag és az alkotóerő oszthatatlan ereje, hatalma. Mert, nincs női költészet. Nőköltő nem létezik. Költő van. Nem vitás. De az alkotóerő természetében, belül a megélt élmények lehetőségei felől például Hajnal Anna, aki kéri, hogy az Úr hajoljon le hozzá: maga a TERMÉSZET. Ha kell, egy fűszál, egy falevél rostjaiból láttat és éreztet valamit, ami az érzelmi megismerést tágítja. Lényünket a világ anyagi, biológiai természetébe beolvasztja, míg Nemes Nagy Ágnes költészetének ars poetikája mondja, mondhatja, hogy .. Amikor én istent faragtam, / kemény köveket válogattam. / Keményebbeket, mint a testem, / hogy ha vigasztal, elhihessem." - Az olvasó, a hallgató hiába is keresi itt a nőiesség, avagy a férfiasság ismérveit. A nembeliség bizony, másodlagos tényező ezen a Parnasszuson. De, szép a tudat számára mégis a válogatás méltó szempontja, Havas Judit mélyen átélt, lelki varázzsal hangzó multikolórikus előadómuvész alkotó produkciója, mert válogatása fölmutatja az esélyegyenlőség alakulását a költészet világában ma, Magyarországon. Ami a férfinem számára évezredek gyakorlatába való értékteremtés, a nőknél se más, ha csak nem abban az, hogy egységnyi tiszta esztétikum "kitermelése" nekik többe kerül.