Kiált Patak vára

Lázár István önmagáról: Sárospatakon születtem 1933-ban, és itt éltem 1955-ig. Azóta, kis kitérővel, újságíró vagyok Budapesten. Hosszabb ideig dolgoztam a Köznevelés-nél; immár egy évtizede vagyok a Valóság munkatársa. Egyik tennivalóm a Magyar világ rovat szociográfiák, riportok, dokumentumok gondozása. Útirajzom jelent meg Angliáról és a dalmát Adriáról. Ezt a könyvet négy évig írtam, egyre konokabb szenvedéllyel. És a legszívesebben rögtön újrakezdeném. Ugyanígy. De legalább három kötetben.
Sárospatak, Tokaj, Hegyalja: patinás, nagy hírű, nagy múltú nevek. Mit takarnak vajon a jelenben?
Város lehet-e újra Patak, századunk utolsó negyedében? Vagy megmarad annak, ami: a Vár poros keretének?
Visszaszerezheti-e a Hegyalja a tokaji bor régi hírének legalább egy részét?
Üdvös-e, ha a bodrogközi nők leteszik a kapát, s ezentúl különleges kabátot varrnak exportra?
Mi lesz az ország peremére szorult hajdani megyeszékhely és dzsentrifészek, Sátoraljaújhely sorsa?
Mi volt Szerencs szerencséje? Mit ér egy tonna hollóházi porcelán? És miért épített államunk hipermodern új templomot a hollóházi katolikusoknak?
Mitől jéghideg a telkibányai Király-kút vize? És Gyűrűfű sorsára jut-e a hajdan aranyban-ezüstben gazdag bányaváros, ma sorvadó erdei falu: Telkibánya? Igaz-e, hogy Bodrogköz Európa legrégebben lakott tájainak egyike, s lakói részben ötezer éve itt élő őseurópaiak?
És akkor mi volt, mit jelentett itt a honfoglalás? Miért a huzavona a pálházai perlit körül, holott a KGST ránk osztotta a perlitfelhasználás témáját? Miért a sok orvvadász Mogyoróskán és nemcsak ott? Több kárt okoz-e az árvíz, talajvíz a Bodrogközben, mióta a tiszalöki duzzasztó működik? Miért váltották le a szorgos hercegkúti sváb parasztok szorgos elnöküket? És miért akarta ő átfúrni a hegyet? Kérdések, válaszok, kudarcok, sikerek, sorsok, sírok, adatok, történetek négy kistáj, a Bodrogköz, Hegyköz, Hegyalja, Tokaji hegység múltja és jelene, öröme és bánata, fejlődési távlatai és lehetőségei tárulnak fel a Kiált Patak vára lapjain.