Férjem, életünk

Ebben a megrendítő könyvben az az asszony vall Jichak Rabinról, Izrael meggyilkolt miniszterelnökéről, aki a legközelebb állt hozzá: Lea, a felesége, a társa hosszú és viharos évtizedeken át. Az az asszony, akinek a férjét a szeme láttára terítették le a merénylő golyói, mégpedig egy olyan felemelő pillanatban, amely Izrael történetében is kiemelkedő jelentőségűvé válhatott volna.
Eldördültek a lövések, és megszakadt egy életút: Jichak Rabin, az ország első Izraelben született miniszterelnöke nem tudta befejezni a művét, a megbékélést a palesztinokkal, amiért élete utolsó éveiben minden bizonnyal ő tette a legtöbbet. Pedig a pályája éppenséggel az ellenkező előjellel indult: a támadó arab seregek ellen harcoló katona volt a függetlenségi háborúban, magas rangú tisztként szolgálta a hazáját az ötvenes években, a szuezi konfliktus idején, hogy aztán az 1967-es, káprázatos győzelmekkel végződő hatnapos háború vezérkari főnökeként koronázza meg katonai pályafutását. De Rabin nemcsak katona volt, hanem mindenekelőtt hazafi, aki tudta, hogy országa számára a felvirágzást csak a béke jelentheti. Megtagadta volna önmagát, korábbi énjét, amikor hosszú és keserves tárgyalások végén kezet fogott Jasszer Arafattal? Aligha.
Katonaként és államférfiként is egyetlen cél lebegett a szeme előtt: a hazája biztonsága, jóléte, a felnövekvő új nemzedékek jövője. A sors úgy hozta, hogy a harctereken nem áldozhatta fel életét Izraelért; megtette ezt a béke idején, a "béke katonájaként", ahogy országszerte nevezték őt.
Lea Rabin emlékezik ebben a könyvben. Fájdalommal, szomorúan, meggyötörten a tragédia által, de büszkén. Büszkén, mert olyan ember mellett élte le az életét, aki nemcsak csodálatos társ, csupaszív, szeretetre méltó ember, de korunk egyik legnagyobb formátumú államférfija volt. Rabin tehetsége és emberi nagysága előtt fejet hajtottak a világ országainak legtekintélyesebb vezetői, és őszintén tisztelték korábbi ellenségei is.
A több tucat nyelvre lefordított könyv az ő emléke előtt tiszteleg.