Leiffensteiner Salamon adomái - Borsszem Jankó könyvtára 1.

Részlet a könyvből:
A Zalme Noch utazó volt o Flick és Pick bécsi cégtül. Eccer tanálkozik vele a vonaton a Zische Flaut. "Szervusz, Zalme, hova mész?" - "Megyek Tisza-Dobra." - "És mért nem gyüssz énvelem Tisza-Lökre?" - "Mert neked az egészen mindegy. Hogyha mész Dobra, kidobnak, hogyha mész Lökre, kilöknek."
Abonyban három alkalmazottja volt a hitközségnek, egy sakter, egy kántor meg egy tanitó. A hívek nagyon sokalták, hogy ennyi rengeteg kiadás legyen és azt mondták Pinchesz Montag meg o Feiwel Nachtisch, legyen együtt a két állás: legyen a sakter tanitó is. Mire kécségbeesetten fölugrált o Menasche Klang meg a Szime Teffer: "Hólile! (Isten mencs!) Az össze fogja téveszteni az üvé teendőt, - majd meglátjátok: le fogja vágni a gyerekeket és tanitani fogja a csirkéket! Hanem a kántor, az lehet sakter: legföljebb majd énekelni fog a kakasoknak." Erre rá a Pinchesz Montag pofont vágta a Menasche Klangt, a Feiwel Nachtisch pedig a Szine Teffert. "Hogyhogy a kántor? Mikor be kell neki tanitani a kórust, majd libát vágni megy nektek!?" Végre mexólalt a Wolf Gloserer, a rasekói (hitközségi elnök): "Uraim, ne indulatoskodják kérem magukat! Inditványozom a magam részirül, maradjon minden a régiben." Mire az egész hitközség fölugrált: "Egyhangúlag elfogadva! Erre nem is gondoltunk. Micsoda egy bocs ember, unberufen!"