Milyen volt - In memoriam Juhász Gyula

A kritikai közvélekedés szerint Juhász Gyulát a többi nyugatos költőtől, nemzedéktársaitól legfőképp vidékisége különbözteti meg. Babits szerint „alig van magyar költő, aki ennyire azonosodott volna egy várossal, egy tájjal. Egészen bezárult ebbe a légkörbe, minden más vidékre ennek a színeit vetítette". A csonkaság bűntudatként él intellektusában, melyért bánattal vezekel. Kosztolányi az „Alföld gyermekének" nevezi, akinek a múzsája „csöndes, halovány vidéki nő", s lírája eredetiségét pátosztalanul halk „andalító magyarságában" leli meg. „Vidéki életének mindennapi, de mélységes élményeit, eseménytelen eseményeit, a mélabút fejezi ki. Szeged poétája, nemcsak földrajzilag, amennyiben ott él, hanem lelkileg is" - jellemzi magatartását. Tóth Árpád Juhász költészetének legszebb színeit ama „mély opálos ragyogásban" fedezi föl, amelyben sok van „a tiszai pusztákra boruló délutáni égbolt bús tisztaságából és muzsikáló rezignációjából".