Ezüstgaras

"Amikor szerettem volna újra kiadatni csoda folytán 1955-ben megjelent regényt még a súlyos, nyomott években a kiadó szigorú, elvhű vezetője rákérdezett a könyvre: - Ugye, számodra a törökök az oroszok? Őket írtad meg? Elállt a lélegzetem, ha igent mondok, vagy csak rábólintok, becsuknak, internálnak. - Á, dehogy - dadogtam. - Csak a harcokról írtam, a háborúról. Hogy milyen benne élni, milyen vele a sors. Persze, hogy az oroszokról mintáztam a törököket. De nem mást írtam meg, mint a XVI. századi Magyarországot. A Mohács utáni, három részre szakadt mindennapi világot. Milyen az, a Hódoltságban élni (a török alatt pusztulóban), a Dunántúlon, a Felvidéken, Erdélyben s végül a szigetvári Zrínyi Miklós küldöttjeként le délen egészen a tengerig. De nem a történelem ismert nagy pillanatait vázolva, hanem a mindennapokat elevenítve fel. Jellemezni a törökkort a köznapi emberek életében, ahogy a sorstragédia mégis rájuk zúdul, de közben mit sem tudva, élnek egyszerűen, mint tehetős, marhahajtó győri polgárok, mint eszes szolgadiákok, polgárlányok, nemes úrfiak vagy egyszerű hajdúk. Az ismert történelmi hősök mellékalakjaiként. Megtapasztalva közvetlenül közelről, hogy milyen a százados, napjainkat is meghatározni látszó magyar történelem." Lengyel Balázs