A blues népe - Néger zene a fehér Amerikában

"A fehér bluesénekes gondolata még képtelenebb önellentmondásnak tűnik, mint a középosztálybeli bluesénekesé" - írja LeRoi Jones, a rabszolgák leszármazottainak zenéjét elemezve: XX. századi fekete bőrű amerikai íróként ő elsősorban a blues és a jazz "néger" gyökereit érzi és kutatja, s közben mindvégig érezni könyvében a népe sorsával való azonosulást és a főként zenében kifejeződő kultúrája fölött érzett büszkeséget.

A blues népe 1963-as első megjelenése óta a téma klasszikusává vált - s azért válhatott klasszikussá, a modern zenetörténet megkerülhetetlen alapművévé, mert Jones mély társadalmi és lelki vonatkozásaival együtt meséli el a spirituálé, a blues, a jazz, a boogie-woogie, a ragtime, a dixieland, a soul, a swing, a bebop, a rhythm and blues és a rock and roll kialakulásának szövevényes történetét. Amely egyben annak története is, hogyan lettek az Afrikából behurcolt rabszolgák amerikaivá, hogyan próbáltak alkalmazkodni új környezetükhöz, majd az ő gyermekeik és unokáik miként fedezték fel saját kulturális örökségük eredeti - és a szerző szerint a fehér ember számára sohasem igazán átélhető vagy másolható - értékeit.

Újraindított Modern Könyvtár sorozatunkban az új regények mellett felújítunk régi sikereket is: olyan könyveket, amelyek ma is frissnek és elevennek hatnak, sőt az idő egyre inkább kihozza pikáns ízeiket. LeRoi Jones könyve egyértelműen ezek sorába tartozik - csemege mindazok számára, akik nemcsak hallgatni (vagy épp játszani) szeretik a jazzt, illetve az afroamerikai gyökerekből táplálkozó mai könnyűzenét, hanem kultúrtörténetére is kíváncsiak.

A versidézeteket Dávidházi Péter fordította.