Liszt Ferenc

A Világhíres Zeneszerzők sorozat ezen része Liszt Ferenc életművét és életrajzát dolgozza fel, bemutatva egy embert, aki tehetségével egyszerre tudott örömet szerezni közönségének, a kritikusoknak, uralkodóknak és a világ komolyzene-rajongóinak. A klasszikus zene egyik legnagyobb alakját ismerhetjük meg Liszt személyében, és az első olyan zenészt, akiért szó szerint rajongtak az emberek, akinek fellépései egész élete során mindig megtöltötték az európai koncerttermeket. A sorozat más részeiben, amelyek Bach-ot, Chopint és Csajkovszkijt mutatják be, olyan művészekkel találkozhatunk, akiknek élete bővelkedett a drámákban. Nem igényelték a közönség ünneplését és a siker külső jeleit, sőt, zárkózott életmódra törekedtek, érzéseiket elsősorban alkotásaik révén fejezték ki. Liszt csodagyerekként már kilencévesen nagyközönség előtt mutatta be első művét, és ezek után egészen életében koncertezett. Európa minden országában lenyűgözte közönségét a zongorán brillírozó kisfiú, majd később a jókiállású férfi, akinek gesztusai, járása és színpadi megjelenése megteremtette az első sztárkultuszt, és akinek fellépésekor a közönség először érezhette, hogy bármilyen nagy is a színpad, képes azt egy ember teljes egészében betölteni. Életrajza részleteit olvasva elámulhatunk Liszt folyamatos utazásain, és azon a tempón, melyet egész életében diktált magának. Megismerkedhetünk olyan, Liszthez fűződő, ma már legendásnak számító történetekkel, mint Beethoven csókja, vagy Liszt lakókocsija, melyben még egy zongora is helyet kapott. Izgalmakban és érdekességekben akkor sem szenvedünk hiányt, ha Lisztet, mint magánembert ismerjük meg a sorokat olvasva. Kalandos, utazásokban és sikerekben gazdag élete során volt hódító, aki asszonyokat csábított el férjeiktől és gyermekeiktől, de volt lelki megnyugvásra vágyó pap is, aki néhány évre a Vatikán falai között talált menedéket, a munkát sohasem félbeszakítva. Kevés magyar művész született, aki olyan büszke volt hazájára, olyan büszkén felvállalta származását, és olyan magas művészi színvonalon használta fel hazája népművészeti elemeit, mint Liszt Ferenc. Életműve - a becslések szerint 1000-1400 műből áll - hatalmas: a zongoravirtuóz zeneszerzőt minden inspirálta és mindent felhasznált, ami egy kicsit is felkeltette érdeklődését, ami egy kicsit is lenyűgözte. Számos szerző nagyzenekari műveit ültette át zongorára Beethoventől Chopin-en át Wagnerig, hogy egymaga is előadhassa és megismertethesse a nagyközönséggel. Zongoraetűdjeivel, zongoraműveivel és programzenéivel technikai újítások sokaságát alkotta meg. Sokszínűségét mutatják orgonadarabjai, kamarazenéi és dalai. Liszt bebizonyította, hogy a zenei tehetség nem jelent egyet a zárkozótt személyiséggel és hogy a magyar nyelv ismerete nem előfeltétele a magyarsághoz tartozás legmélyebb átélésének. A könyv elolvasása után rádöbbenhetünk, felesleges arról beszélni, mikor születik végre egy igazi magyar világsztár - már réges-rég megszületett. Kanicsár Ádám