Erőscsontú, kistermetű lovaikon száguldozó őseink bekalandozták Európát nem véletlen, hogy a világ közvéleménye lovasnemzetnek könyvelt el bennünket. Valóban, történelmi hétköznapjainkkal és sorsfordulóinkkal összeforrt az előkelő lovagokkal száguldozó, kurucokat csatába repítő, csikósokkal suhanó, betyárokkal vágtázó, huszárokat rohamra, Zrínyit vadászatra, Horthyt országhódításra vivő nemes paripák képe. Ezzel magyarázható, hogy az almásderes, a pej, a szilaj kanca, az ugrándozó csikó, a vad musztáng betört a szépirodalomba is alig van magyar író vagy poéta, aki legalább néhány sort ne írt volna négylábú barátainkról. Ezek közű a hol szomorú, ironikus vagy nosztalgikus, érzelmes vagy tárgyilagos történetekből válogattunk ki egy csokorra valót, mégpedig kitűnő 19-20. századi szerzők termését. Petőfi Sándor, Arany János, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Színi Gyula, Ambrus Zoltán, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Erdélyi József, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Lesznai Anna, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Nagy Endre, Benedek Elek, Molnár Ferenc, Dsida Jenő, Hunyady Sándor, Bródy Sándor, Sinka István, Tömörkény István, Somlyó Zoltán, Petelei István, Déry Tibor, Weöres Sándor, Nagy László, Kányádi Sándor, Juhász Ferenc mondja el emlékeit, élményeit, benyomásait a lovakról ebben az eddig legteljesebb válogatásban, kellemes szórakozást nyújtva ezzel az irodalomszerető közönségnek s az állatbarát olvasóknak.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
