A magány

A regény lélektani mű. Alaptémája a férfi és a nő viszonyának ideiglenessége, a fizikai egyedülléten túlmutató magány és idegenség érzése. Főhőse Rita, a fiatal irodalomtörténész és újságíró, aki viszonylagos megelégedettséggel éli a független, hivatásának élő nő, átlagosnak mondható életét. Számtalan felszínes kapcsolattal a háta mögött, nem keresi már "lelkének másik felét", nem érez fojtogató magányt, mert az egyedüllét mindennapjainak elfogadott, állandó szereplője lett. Aztán egy korosodó festőművész személyében fölbukkan a valódi szerelem, a zsigeri összetartozás. Túl azonban az első fellobbanásokon, repedések keletkeznek a felszínen, és a két ember számára megválaszolhatatlan kérdések merülnek föl. Vajon létrejöhet-e tartós kapcsolat két önálló szokásrendet, életformát kialakított művészember között, s - ami még ennél is fontosabb -, meddig léphető át a köztük lévő generációs szakadék?