A keleti tanításokkal kacérkodóknak kötelező olvasmány. A Boldogság az emberi lét értelmének kérdését boncolgatja. Buddha életét, tanítását, valamint egy rossztermészetű talált kutya életét állítja párhuzamba. A szerző mindkettővel találkozott. Magyar László András, a jelenkori magyar szépirodalom egyik meghatározó alakja. Bár viszonylag ritkán publikál, az írásai nélkül szegényebbek lennénk. Mindannyian. A sorozatról: Szeret utazás közben olvasni, de utálja, ha kirángatják a kedvenc regényéből? A Syllabux Könyvkiadó 1,2,3, stb. megállós történetei ezen a problémán segítenek. Válasszon az utazás hosszának megfelelő történetet. Jobb, mint a BKV, mert nemcsak autóbuszon, hajón, HÉV-en, trolin, villamoson, hanem akár vonaton, sőt taxiban is olvasható, ráadásul a közigazgatási határon túl is. Részlet: Hol volt, hol nem volt, élt egyszer a messzi Indiában egy herceg, aki szépnek, gazdagnak, okosnak és sikeresnek született. Apja, a rádzsa elzárva tartotta őt egy hatalmas kastélykertben, ahová a világ semmiféle csúfsága be nem hatolhatott. A herceg békén nevelkedett ebben az édeni kertben, ahol az atyai elővigyázatosságnak köszönhetően sem betegséggel, sem öregséggel, sem halállal, sem a szenvedés egyéb fajtáival nem találkozhatott soha. Ennek megfelelően a derék ifjú boldog idiotizmusban éldegélt, gyarapítva ismereteit, halmozva a testi, lelki és szellemi élvezeteket. Egy szép napon azonban a herceg atyja kíséretében kisétált a palotakert nyitott kapuján, és szinte azonnal szembetalálta magát a vénséggel, a betegséggel és a halállal. Minthogy az említett dolgok igencsak gusztustalan látványt nyújtottak, a fiatalember rettenetesen megrémült. No hát, ilyesmi is létezik! - döbbent meg. S mivel okos ifjú volt, azt is hamar belátta, hogy ezek az undorító, csúf dolgok elkerülhetetlenek, és előbb-utóbb mindenkire, sőt ami a legkellemetlenebb, őreá is lesújtanak majd. Mivel azonban nagyon vágyott a boldogságra, vagyis arra az életre, amelyet idilli kertjében eladdig élt, elhatározta, megpróbálja paradicsomát oly módon maga köré építeni, hogy annak immár nem anyagi, hanem teoretikus kapuján még véletlenül se legyen képes óvatlanul kisétálni többé. Útra kelt tehát, és mestert keresett, aki a virtuális paradicsomépítés bonyolult munkájában jó tanácsokkal láthatja el őt. Hamarosan rá is bukkant néhány erdei remetére, akik türelmesen elmagyarázták neki, hogy a boldogtalanság oka valójában a test, hiszen mindig a test betegszik meg, ő szenved és ő is hal meg végül. Ha tehát az ember - fejtették ki a remeték nálunk sokkal hosszadalmasabban és bonyolultabban, számos idegen szót is alkalmazva közben - bizonyos trükkök szívós alkalmazásával megszabadul a testétől, automatikusan boldoggá válik. A herceget meggyőzték a hallottak, szorgosan elsajátította hát a remeték minden tanítását, mesterfogását és trükkjét, majd éveken át olyan sikerrel gyakorolta őket, hogy teste - legalábbis tudatához képest - valóban egészen jelentéktelenné ványadt, és szinte teljesen háttérbe húzódott, énje pedig úgy lebegett a semmi szálán, mint valami súlytalan, derengő fényt árasztó töklámpás. Csakhogy ez a kemény szenvedések árán elért testetlenség semmiféle örömmel nem járt, legfeljebb a szenvedés hiányának homályos és tétova bizonyosságát eredményezte. Ráadásul a testetlen lét hátterében örökösen egy csapat kellemetlenül vonyító, s csak az alkalomra váró vágy lapult, amelyeket éberen szemmel kellett tartani - márpedig ez a szemmel tartás bizony folytonos stresszel és idegeskedéssel járt. Az igazat megvallva mindennek semmi, de semmi köze nem volt a boldogsághoz.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
