Akácfáink sokáig élnek

A könyv a Jugoszlávia széthullását megelőző időszakról mesél. A novellák színtere a napfényes Bácska, amelyről köztudott, hogy a Balkán és Európa mezsgyéjén terül el, ezért többféle kultúrának és temperamentumnak ad otthont. Ez a „ha akarom Balkán, ha akarom Európa" - állapot nemcsak kényelmes, de kifejezetten hasznos is volt azokban az időkben, amikor még együttjárt a bordópiros jugoszláv világútlevéllel s a szocialista országokhoz képest valamivel magasabb életszínvonallal. A bácskaiak nem sejtették, hogy a jólét és a nyugalom, ami körülveszi őket, nem több bűvészmutatványnál. Az ébredés pillanata csak 1991 nyarán, Szlovénia függetlenségének kikiáltásával szakadt rájuk. A kötetben található írások groteszk történetek, néhol talán mulatságosak is, de legalább annyira komolyak és tragikusak, mert hiszen egy modernkori Atlantisz elsüllyedéséről szólnak. A könyv ennek a valamikor birodalmi színekben pompázó, de ma már csak a múltban létező világnak próbál emléket állítani.